Dr. Bóka Éva — Az európai egységgondolat fejlődéstörténete (Kurzusleírás)

Tartalomjegyzék

A szeminárium leírása

A szeminárium tananyaga és szervezése

A szeminárium az „Az európai egységgondolat fejlődéstörténete” című tankönyv anyagára épül. A könyvet az Európa Tanulmányi Központ kereteiben 1998-2002 között szervezett EU-projekt résztvevőjeként írtam, mint független történész kutató és az ETK által megbízott előadó. A könyvet egy saját dokumentumgyüjtés egészíti ki, mely híres történeti alkotmányokat, emberi és nemzetközi jogi dokumentumokat és Európa-terveket tartalmaz angol, francia és német nyelven egyenlőre fénymásolat formájában. A dokumentumokat a hallgatók otthoni tanulmányozásra kölcsönvehetik. A tankönyvet kiegészítö bibliográfiában jelezve vannak a dokumentumok magyar nyelvű kiadásai is. A cél azonban az, hogy a hallgatók megpróbáljanak angol, német és francia nyelvű jogi dokumentumokat magyar nyelven ismertetni és meghatározni jelentőségüket az európai egységgondolat évszázados történetében. A szemináriumhoz ajánlott dokumentumok találhatók még a http://civiseuropaeus.org/idea/index.htm weblapon.

A szemináriumon a hallgatók témát választanak az alábbi tematikából és mindenki ismertet egy általa választott dokumentumot az órán. A szeminárium alatt pedig tanári vezetéssel összeállítják a dokumentumok, a tankönyv és saját szemináriumi kutatómunkájuk alapján az európai egységgondolat történetét. A választott témáról szemináriumi dolgozatot írnak. A jegyet a választott dokumentum órán való ismertetése, az órai szereplés és a szemináriumi dolgozat alapján kapják.

A szeminárium célja

A szeminárium célja az Európa-gondolat politikai eszmetörténetének tanulmányozása az európai népek és az észak-amerikaiak közösségszervező kisérleteire vonatkozó „álmok”, „kalandok” és a realitás síkján. A sok évszázadot átfogó szemlélődés középpontjában lényegében az a kérdés áll, hogy milyen szerepet töltött be az európai egységgondolat az európai történelemben: mi a demokratikus Európa-gondolat és Európa-eszme jelentése, s hogy voltaképpen ki is nevezhető európainak. E kérdéseket a szeminárium széles jogállamszervezésre vonatkozó forrásanyag alapján négy egymással szorosan összefüggő síkon — a föderáció-elmélet, a népjog, az emberi jogok és az önrendelkezési jog fejlődése szempontjából — tárgyalja a 14. századtól napjainkig. A hallgatók megismerkedhetnek az álmok világát megjelenítő híres európai egységtervekkel, az emberek közötti békés együttműködést szorgalmazó béketervekkel, a háborus és expanzív politikát valamint a nacionalizmust és rasszizmust támadó politikai esszékkel, az egyes európai népközösségek szabadságharcos föderatív közösségszervező kísérleteivel, eggyüttélési szabályaival, neves alkotmányaival, jogharmonizáló politikájával, valamint a közösségek belsö viszonyait és egymás közötti kapcsolatait jellemző reális viszonyokkal. A szemináriumon egy a történelem során állandó hatalmi harcok között élő sok népből és országból álló, az európai kontinensen és szerte a világban terjeszkedő kétarcú politikai kultúra története bontakozik ki, melyet a békés eggyüttélést szorgalmazó javító eszmék állandó jelenléte, a romboló tendenciák állandó oppoziciójának az államszervezési gyakorlatban kifejlődött képessége tesz értelmes kultúrává.

A szeminárium célja továbbá az európai identitásról való gondolkodás elinditása az európai egységgondolat jelentős nyugat és közép-európai képviselőinek a gondolatai alapján. Voltaképpen azt vizsgálja, hogy melyek azok a tendenciák, amelyek a népek és országok sokaságából álló európai kontinensen az egyes államokat szövetkezésre késztetik, s melyek azok, amelyek elválasztják és egymás ellenfeleivé teszik. Hogyan interpretálja mindezt a politikai gondolkodás.

Mindennek szemléltetésére a hallgatók olyan jogállami, népjogi és emberi jogi dokumentumokat kell hogy tanulmányozzanak, mint az angol Magna Charta, a svájci konföderáció alapitó okirata (Morgartenbrief), a holland föderáció alapegyezménye (Utrechti unió), Virginia állam és az Amerikai Egyesült Államok alkotmányai, Az ember és polgár jogainak deklarációja (1789), az 1791. évi francia alkotmány, az 1848-49-es svájci, frankfurti és kremsieri (osztrák) alkotmány, Wilson 14 pontos békeprogramja, a Népszövetség Alapokmánya (1919), az Egyesült Nemzetek Alapokmánya, Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata, az Európa Tanács Alapszabálya, Az emberi jogok európai deklarációja, az Európai Közösségek (Európai Szén- és Acélközösség, Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia Közösség) alapszerződései. A hires történelmi alkotmányok és emberi jogi dokumentumok kiegészülnek a politikai eszmék világát bemutató nevezetesebb a világföderáció és ezen belül az európai föderáció megvalósítását szorgalmazó tervezetekkel és népjogi értekezésekkel. Példaként Dubois, Pogyebrad György, Erasmus, Suarez, Vitoria, Grotius, Maximilien de Béthune - Duc de Sully, Emeric Crucé, William Penn, Charles Irénée Castel de Saint Pierre, Emeric Vattel, Burke, Paine, Immanuel Kant, Victor Hugo, Eötvös, Palacky, Mazzini, Proudhon, Lord Acton, Naumann, Jászi, Renner, R. Coudenhove-Kalergi, Briand, Ortega y Gasset, Schuman, Monet, Spaak, Adenauer európai föderációra/konföderációra és a népjog alapelveire vonatkozó gondolatai kerülnek bemutatásra. A felhasznált dokumentumok alapján nyomon követhetö a békés demokratikus jogállamszervezés alapelveinek, az emberi jogok és kötelezettségek elvének, valamint a népjognak a fejlödése a 14. századtól a 20. századig az európai egységgondolat politikai eszmetörténetének a fényében.

A szeminárium fontosabb témái

1. Az európai egységgondolat antik és középkori gyökerei; a középkori keresztény vallásos mentalitás által dominált keresztény (európai) egységgondolat főbb jellemzői, pozitív és negatív hatásai.

2. Az európai egységgondolat története a középkori és kora-újkori dinasztikus nemzeti államokban a 11-18. században. A hallgatók képet kapnak a „Respulica Christiana” gondolatkört jellemző keresztény vallásos társadalomszervező rendezőelvekröl. Szembesülnek továbbá annak a politikai harcnak a főbb állomásaival, mely során a kapitalista gazdasági formákat kialakitó polgárság képviselői érdekeiknek megfelelöen átszervezik a felbomló feudális társadalmat az egyes országok eltérő társadalmi viszonyaira igyekezvén átültetni a polgári kormányzat Európa-szerte kialakulóban és elterjedőben lévő egymással szoros kölcsönhatásban fejlődő rendezőelveit. A főbb állomások: az angol Magna Charta, a svájci konföderáció alkotmánya, a zsarnoki elnyomás elleni szabadságharc jegyében született holland védelmi típusú föderáció (Utrechti Unió), az angol alkotmányos monarchia megszületése Locke gondolatai alapján, a Virginia Bill of Rights, az amerikai gyarmatok lázadása a jogsértő angol királyság ellen, és az európai államszervezés javítóeszméinek az amerikai alkotmányban való szerepeltetése, majd a francia Az ember és polgár jogainak deklarációja, melynek demokratikus alapelvei válnak a 19. századi nemzetállami keretekben folyó modernizálás rendezöelveivé. E nagy társadalomszervező események hátterében pedig ott munkál az európai egységgondolatról való gondolkodás folyamatossága, mely a társadalmi gondolkodást gyökeresen átalakító egyetemes európai mozgalomban, a Felvilágosodásban éri el csúcspontját. Mindezt olyan hires Európa egységéről megfogalmazott tervezetek bizonyítják, mint Sully terve az európai konföderációról, Saint-Pierre terve az örök békéről és Rousseau kritikája, Penn béketerve és Montesquieu munkássága.

3. A harmadik téma a francia forradalom hatására az egyes európai országokban elinduló belső polgári modernizálási politikák összehangolására született elképzelésekkel foglalkozik. A központban Kant nagyhatású örökbéke tervezete áll, s a korszak gondolkodóinak erre való reakciója. Ugyanakkor Herder és Fichte nemzet interpretációi is bemutatásra kerülnek. Ők indítják el ugyanis azt a napjainkig tartó nagy vitát a nemzet fogalmáról, mely a francia forradalom balratolódása és központosító nemzetállami nacionalizmusa miatt a polgári nemzetállami szervezés demokratikus föderatív jogállami irányát a valóságtól elszakadó hamis képzetek irányába viszi a francia példát követni szándékozó európai országokban. Ugyancsak e fejezetben szerepel egy az európai egységgondolat szempontjából korszakváltó gondolkodó, Saint-Simon, aki a demokratikus európai egységeszméről gondolkozván korát meghaladó éleslátással fogalmazta meg a parlamentáris demokrácián alapuló föderatív európai szövetségi állam tervét, mint sok nép együttélésének demokratikus jogállami keretét.

A negyedik, ötödik és a hatodik téma az európai egység megteremtésére vonatkozó föderativ eszmék és a nemzeti szuverenitást féltve őrző föderáció ellenes nacionalista eszmék esélyeivel foglalkozik a nemzetállamok korának Európájában. Az európai föderáció problémáját Tocqueville európai és amerikai társadalomszervezést összehasonlító gondolatai, az amerikai alkotmánynak az egyes európai alkotmányok (Svájc, Németország) reformjára kifejtett hatása, Mazzini sok vitát felkavart Fiatal Európa mozgalma és a vele szemben álló Proudhon elképzelései alapján tárgyalja. Majd a Habsburg Birodalom gondolkodóinak (Palacky, Széchenyi, Eötvös, Kossuth, Renner, Naumann, Jászi, Masaryk) gondolatai következnek nemzetről, államról, föderációról Európában. E gondolkodók a soknemzetiségű demokratikus állam megteremtésének kihívása elött álltak egy olyan korban, amikor a korszellem már azt kívánta, hogy több nép együttélését demokratikus jogállami formában oldják meg. A nyugat-európai államszervezési gyakorlat a nemzetállamok kialakulása során ezt a problémát nem oldotta meg. A Habsburg Monarchia gondolkodói az európai egységgondolat szempontjából olyan fontos a föderativ soknemzeti jogállamra vonatkozó gondolatokat fogalmaztak meg, mint a személyi elv (Eötvös, Renner) és a nemzeti kisebbségek jogai (1868. évi magyar nemzetiségi törvény).

A hetedik téma a nemzetállamok nagy háborúját tárgyalja, valamint az annak hatására kibontakozó diplomáciai forradalmat. Bemutatja a Wilson által javasolt új demokratikus nemzetközi diplomáciai rendezőelveket, melyek a népszuverenitás elve és az annak megfelelő nemzeti önrendelkezési jog egy nemzetközi szervezet kontrollja alatt. Foglalkozik a Népszövetség alapokmányával, mely a nemzetközi törvényes jogrend érvényben lévö szabályzatának szerepét töltötte be az ENSZ megalakulásáig. Elemzi azokat az okokat, melyek a wilsoni béketeremtő kisérlet kudarcát eredményezték. Ezek között a legfontosabb, hogy a monarchikus diplomácia expanzív, hatalom kiterjesztő imperialista módszerei és eljárásai életben maradtak és a népszuverenitás és a nemzeti önrendelkezési jog új elvével keveredtek a politikában. Az eredmény a „szuverén nép”, a tömegek frusztrációja és kiábrándultsága, mely fasiszta és kommunista totalitárius diktaturák létrejöttéhez és egy újabb világháborúhoz vezetett. Mindebből az következik, hogy a népszuverenitás és a nemzeti önrendelkezési jog konfliktus megoldó működésének a feltétele a demokratikus jogállamiság és a demokratikus nemzetközi jogállapot.

A nyolcadik téma az európai föderalizmus két világháború közötti esélyeit tárgyalja. E téma egyrészt az európai egységeszmét képviselő Páneurópa mozgalomnak a programjával és vezetőjének, Coudenhove-Kalerginek az eszméivel, másrészt Briand európai egységet megteremteni szándékozó politikai mozgalmával foglakozik. Coudenhove-Kalergi a demokratikus európai egységgondolat teoretikus megfogalmazója, s az Európai Egyesült Államok megteremtéséért folytatott politikai harc vezető politikusa volt. Az Európai Egyesült Államokat demokratikus föderatív jogállamok szövetségeként képzelte el, s a számos vitát kiváltó európai nemzeti és kisebbségi probléma megoldását az emberi jogok érvényesülésétől tette függővé. Ő az első olyan gondolkodó, aki az európai nemzet történetének a megirását tüzte ki célul. A vezető francia politikus Briand Memoranduma pedig az Európai Unió közvetlen gondolati elődjének tekinthető.

A kilencedik téma azt tárgyalja, hogy miért nem volt sikeres a tömegek körében az európai demokratikus föderáció létrehozását célul kitűző értelmiségi politikai mozgalom. Vázolja azt a következetes harcot, amelyet az európai demokratikus nemzetek feletti államszövetség (Páneurópa mozgalom) képviselői — mindenekelött Ortega y Gasset és R. Coudenhove-Kalergi — vívtak az európai diktatúrák és diktátorok, Mussolini fasiszta, Hitler nemzeti szocialista és Sztálin kommunista totalitárius rendszerei ellen a két világháború között. A fejezet foglalkozik a két világháború közötti antifasiszta ellenállási mozgalomnak a háború utáni demokratikus európai államszövetség létrehozására vonatkozó tervezeteivel.

A tizedik téma az európai egység létrehozását célul kitűző demokratikus Európa mozgalom történetével foglalkozik a második világháború után. Megvilágítja az útkereséssel eltöltött éveket, mely időszak alatt az európai egységgondolat hívei definiálják egy békés európai népközösség rendezőelveit. E rendezőelvek kialakítása során az ENSZ alapokmányát és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát tekintik mércének. Az 1949-ben megalakuló Európa Tanács igy e rendezőelvek alapján fogalmazza meg alapokmányát. Majd sor kerül az emberi jogok európai deklarációjának a megfogalmazására is. A szeminárium a továbbiakban azzal foglalkozik, hogy hogyan alakulnak ki a következő évek során egy nemzetállamok feletti európai jog körvonalai. E folyamat jelentős állomásai az Európai Szén és Acél Közösséget létrehozó Párizsi Szerződés (1951), az Európai Gazdasági Közösséget és az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó Római Szerződés (1957), a három közösség végrehajtó szerveinek egyesítéséről szóló szerzödés (1965), majd az Egyéges Európai Okmány (1986). S a gazdasági együttműködés fejlődése során ezen alapszerződéseket a szükségletek jelentkezése szerint módosító jogharmonizáló politika folyamatos marad, s egyre több országot fog át. A szeminárium az európai egységgondolat történetét az Európai Gazdasági Közösségek létrejöttével zárja. S egy összefoglaló kitekintés keretében megfogalmazza azokat a főbb problémákat, amelyeket az 1992-ben létrehozott Maastrichti szerződéssel kapcsolatban az EU demokratikus reformját szorgalmazók vetnek fel.

A tizenegyedik téma azt mutatja be, hogy mit is jelentett három európainak tekintett magyar gondolkodó, Eötvös, Jászi és Bibó számára az európai egységgondolat. Hogyan vállalnak azonosságot a nyugat-európai rendezőelvekkel, hogyan képzelik el azok érvényrejuttatását a magyar társadalomban, s hogyan akarják Magyarországot egy egyetemes európai demokratikus népközösségbe beilleszteni.

A hallgatók a tankönyvben az európai egységgondolat történetére vonatkozó alapos irodalomjegyzéket találnak.

Ez az európai egységgondolat történetét a jogtörténeti és politikai eszmetörténeti források alapján tárgyaló szeminárium voltaképpen szeretné belevonni a demokratikus gondolkodású és tanulni vágyó fiatalokat abba az európai kultúrában évszázadokon keresztül folyó intenziv gondolkodásba, melynek célja egyrészt a békés közösségszervező rendezőelvek megfogalmazása és továbbfejlesztése a mindenkori társadalmi igényeknek megfelelően. Másrészt, az ehhez szorosan kapcsolódó demokratikus jogállami népközösség kialakítása azért, hogy az emberek ne pusztítsák el egymást és javaikat értelmetlen fanatikus hatalmi érdekharcokat szolgálva. Ennek a hatalom humanizálásáért évszázadokon keresztül folytatott harcnak ugyanis olyan kiemelkedő eredményei vannak, mint a közösségszervezés demokratikus szabályainak és az emberi jogok és alapvető szabadságok elveinek a kifejlődése és fokozatos érvényre jutása az államszervezésben és az államok közötti kapcsolatokban. Ugyancsak e harc eredményének tekinthető az Európai Unió létrejötte 1992-ben. Az EU bővítése pedig ebben a szellemben kitűzött jövőbeli cél. A történelem azt tanusítja tehát, hogy a jelenkor embere, a megelőző századok embereihez hasonlóan, tudatosan és kritikusan kell hogy bekapcsolódjon ebbe az Európa egységéről folyó jogállami, nemzetközi és emberi jogi gondolkozásba és legjobb tudása szerint kell hogy folytassa azt, ha el kivánja kerülni a fanatikus pusztítást és félelemmel teli életet. Ehhez kiván segítséget nyújtani az egyetemistáknak ez a szeminárium.

Szemináriumi órarend

A tervezett szeminárium az európai identitástudat politikai és eszmetörténeti fejlődésének föbb állomásaival foglalkozik történeti, filozófiai valamint állam és nemzetközi jogi dokumentumok alapján a 14. századtól 1992-ig, az Európai Unió megalakulásáig. Mindezzel párhuzamosan sor kerül a fontosabb európai alkotmányos, nemzetközi és emberi jogi dokumentumok tanulmányozására is.

A szeminárium tematikus és időrendje:

  1. Az európai egységgondolat antik és középkori gyökerei; a középkori keresztény vallásos mentalitás által dominált keresztény (európai) egységgondolat föbb jellemzői, pozitiv és negatív hatásai. A világföderáció klasszikus eszméje és hatása a békés föderativ államszervezés képviselöire. A nemzetközi jog kialakulásának kezdetei (Suarez, Vitoria, Grotius, Vattel). A föderalista államszervezési alkotmányok (a svájci alkotmány fejlődése, az Utrechti Unio alkotmánya (1579), Virginia alkotmánya, az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya, Az ember és polgár jogainak nyilatkozata (1789); az 1848-as frankfurti és kremsieri alkotmány).
  2. Az Európa-gondolat középkori, kora-újkori és felvilágosodás kori képviselői (Dante, Dubois, Podiebrad, Erasmus; Sully Nagy Terve, Saint-Pierre európai alkotmány terve, Locke gondolatai a polgári kormányzatról, Montesquieu szövetséges köztársasága, Rousseau kritikája Saint-Pierre tervéről és Sullyről.
  3. A status quo-n alapuló történeti nemzeti és a kulturális nemzeti elv kialakulása az Európa-tervekben; Kant Örök béke tervezete és hatása Közép-Európában; Mazzini egyesítő nemzetállami nacionalizmusa és föderalista kritikája; Proudhon föderalizmusa; az európai föderalisták és nacionalisták vitái a 19. században.
  4. Az amerikai alkotmány és Az ember és polgár jogai nyilatkozatának hatása a Habsburg Birodalomban. Tervezetek a Habsburg Birodalom demokratikus reformjára a 19. szazad elsö felében és az 1848-as forradalmak után. A soknemzetiségű demokratikus szövetségi állam koncepciójának kialakulása Közép-Európában és főbb rendezőelvei: Palacky - Eötvös - Kossuth tervei és államszervezési gondolatai.
  5. Viták a Habsburg Monarchia átalakításáról a 20. század elejétől a Monarchia felbomlásáig: Naumann Közép-Európa terve; Renner &„Nationalitätenstaat” koncepciója; Jászi kulturális asszimilációs elve, Popovici nemzetiségi föderációja, Masaryk gondolatai az autonóm nemzetállamok konföderációjól.
  6. Az első világháború és a „nagy diplomáciai forradalom”: Wilson kontra Lenin; Wilson a nemzeti önrendelkezési jogról és a Népszövetségről; a wilsoni nemzeti önrendelkezési jog és a népszövetségi elv interpretációja Közép-Európában: Naumann, Renner, Jászi, Popovici, Masaryk.
  7. Európai föderalizmus a két világháború között: R. Coudenhove-Kalergi és a Páneurópa-mozgalom programja; A Briand-terv.
  8. Harc a demokratikus európai egységgondolat nevében totalitárius diktatúrák ellen; Ortega y Gasset és R. Coudenhove-Kalergi munkássága a demokratikus Európa-gondolat ébresztése céljából. Az ellenállási mozgalom európai föderációs tervei
  9. A nemzetközi közösség rendezőelvei a második világháború után: az ENSZ Alapokmánya és az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata; Az európai népközösség rendezőelveinek jogi megalapozása a második világháború után és azok jogharmonizációja a nemzetközi jogi és emberi jogi alapelvekkel; Európa kettészakadása
  10. Az európai egységgondolat a megvalósulás útján:
    • Az Európa Tanács megalakulása és Alapokmánya; Az emberi jogok európai nyilatkozta
    • A Schuman terv és Jean Monnet gondolatai Európa egységéről
    • Az európai gazdasági integrációs folyamat kibontakozása és alapszerzödései
    • „Egység a sokféleségben” — a mind szorosabb európai közösség létrehozására törekvők problémái
  11. Európában helyüket keresö magyar gondolkodók:
    • A nemzeti toleranciától a nemzeti szabadságig (Eötvös gondolatai a demokratikus soknemzetiségű föderatív államszervezésről a személyi elv alapján)
    • Jászi Oszkár gondolatai Európa egységéről
    • Bibó István gondolatai az európai társadalmi fejlődésről